hey.

holkezdjem? ok akkor az elején.:) azthittem eltudom felejteni.azt mondtam magamnak. de nemtudom..minden porcikája vonz. és hogy erre rájöjjek csak annyi kellett hogy lássam. furcsa hogy néhány nappal ezelöttel még azt kivántam hogy bárcsak lássam de  ugy hogy ö ne. teljesült. bár ne lett volna. hazaértem egyböl zokogtam. hogyn mennyire szörnyű hogy ennyire de ennyire romokban az életem..kell valaki akire tudok támaszkodni.:( aki szeret. mert ez igy nem mehet tovább hogy kivül mosolygok és vidám vagyok belül sirok és a halálért epedezek. tul sok ez most:/ szóval azn lesz hogy felmegyek a szobámba afct hallgatok és vagy tanulásba folytom bánatom vagy idézetekbe. és csinálok egy modult amibe a saját idézetek kerülnek.:) vigyázzon mindenki magára! és gondolkozzatok elöre.:) puszi<33